Lassan robog a vagon,
Még néha álmosan is morog,
Én pedig még félálolmban
A Békés táját vizslatom.
Erre kúszik fel a Nap először,
Az állomás törött ablakain keresztül.
A közeli tavon meg-megcsillan,
A récék tollain fel-felcsillan.
Még ásítozik a templomtorony,
A városháza, meg a közeli rom.
A boltok ajtajai is most nyílnak,
Az estiek meg most csukódnak.
De én már rég az utcátokban
Sétálgatom erre, s arra;
Csak ez a szomszéd Piskóta macska
Tart fel engem folytonosan.
De máris a kaputok előtt állok,
És csöngetek is bátron,
Hogy aztán az öreg, s ifjú házörző
Üdvözöljön legelőször.
Fülig érő, nagy mosollyal,
Csillogó szemmel, s pirosló arccal
Várom, hogy a nyakadba ugorjak,
Ez még mindig annyira jó és édes:( ♥
VálaszTörlésUgyan már, életem:(
Törlés