Születésnapodra

Születésnapodra szerény ajándék e vers,

Melyre oly régóta vártál már Alex.

Felnőtt lettél, de nekem akkor is

Csak egy kisgyermek maradsz továbbra is.

Továbbtanulsz, s dolgozol,

Majd nagy tettekkel tarolsz;

Miközben én óvlak, s ölellek,

Melyet sokszor már túlzásba is viszek...

Végignézem, ahogy még idősebb leszel,

Melybe aztán majd a szívem szakad bele...

No, de fel a fejjel! Hiszen nekem akkor is

Csak egy kisgyermek maradsz továbbra is.

Boldog születésnapot!

Békési hajnal

Lassan robog a vagon,

Még néha álmosan is morog,

Én pedig még félálolmban

A Békés táját vizslatom.

Erre kúszik fel a Nap először,

Az állomás törött ablakain keresztül.

A közeli tavon meg-megcsillan,

A récék tollain fel-felcsillan.

Még ásítozik a templomtorony,

A városháza, meg a közeli rom.

A boltok ajtajai is most nyílnak,

Az estiek meg most csukódnak.

De én már rég az utcátokban

Sétálgatom erre, s arra;

Csak ez a szomszéd Piskóta macska

Tart fel engem folytonosan.

De máris a kaputok előtt állok,

És csöngetek is bátron,

Hogy aztán az öreg, s ifjú házörző

Üdvözöljön legelőször.

Fülig érő, nagy mosollyal,

Csillogó szemmel, s pirosló arccal

Várom, hogy a nyakadba ugorjak,

És a füleid közé csókot nyomjak.

Alexnek.

Ha te vagy a Madár...

Ha te vagy a Madár, én pedig a Féreg,

Mindennél jobban lennék aznapi élted! -

Lennék a gyönge, tavaszi szellő,

Mely tollaidon fut keresztül,

Majd a mélyből a magasba repít

Pár röpke másodpercen belül.

Lennék az ág, melyre leszállsz,

Megpihensz, s otthont találsz;

Melyre apró fejed lehajthatod,

Majd gondtalanul elbóbiskolsz.

Lennék én a gerle társad!

Az egyetlen, kivel szállhatsz;

Az egyetlen, kinek teste, s lelke

A tiédhez hozzáérhet. -

De ha te vagy a Madár, én pedig csak egy féreg,

Földet túró, apró lélek,

Nem leszek más, csak aznapi élted,

Míg egy alakot föl nem veszünk;

Míg ég és föld egybe nem dől.

Alexnek.
muzsika a vershez

Faun

Faun

/fɔːn/
noun

1. racing through the forest with Steller's Jay, with his wavy brunette locks flowing in the winds. His hazel eyes are sparkling, filled with joy, fire and the will to live; and his wet nose twitches playfully as he defeats all his fears.
2. slowly, coming out of the shade of trees, finally letting the sunshine in while picking gorgeous poppies and daisies then sewing them in his mane.
3. showing off his rusty freckles, he dances away from his worst thoughts whilst playing Nature's symphony on his small wooden flute. A Robin settles down on his majestic antlers, joining in his little concert then making such a music that even Apollo would listen to it in envy and awe.
4. as the Zephyrs calm down and his hooves get tired, he sits under an old Willow's shelter. She tells him about the Old Days before all the bad and evil, about the days when they all were truly happy. Those stories of the Golden Days make his eyes heavy and sleepy, finally letting him to live those sweet dreams of his.

NO, ÜDV!

Egyszerűen nem tudtam, hogyan is kezdjem el ezt a blogot, szóval a telefonom jegyzeteinek mélyéről gyorsan előkapartam egy régi szösszenetet, amit meglepő módon még mindig nagyon is szeretek. Szóval tessék, lássék, ez a Faun című dictionary versikém, amelyet régebben, egy másik blogomon igen imádott valamiért a nép.

Legközelebb azért megpróbálok valami friss húst hozni, csak már nagyon el szerettem volna kezdeni itt a munkálatokat. Tessék nekem most az egyszer megbocsátani ezért! (Bár még biztosan lesz olyan, hogy valami őskövületet teszek itt közzé..)

Nos, tehát ezzel a művemmel igazából elkönyvelhetjük a vörös és fekete nyitását is. *pezsgőt bont*